Azt játszom…
Azt játszom, hogy élek, édes-bolond játék, nem adnám el létem semmilyen világért, csak most vagyok neked markodban a gyöngyöd, szemedben a fényed, utadon göröngyöd. Fájdalommal kezdtem, csontomig panaszban, a hold is didergett a márvány-szín fagyban. Sok gonosz reggelen véresen futottam, a gazból hirtelen lovamra ugrattam. Szorosan ölelem, gyeplőm nehéz szárát, anyám a nyergembe rejtette imáját.... Tovább »
