Azt játszom, hogy élek,
édes-bolond játék,
nem adnám el létem
semmilyen világért,
csak most vagyok neked
markodban a gyöngyöd,
szemedben a fényed,
utadon göröngyöd.
Fájdalommal kezdtem,
csontomig panaszban,
a hold is didergett
a márvány-szín fagyban.
Sok gonosz reggelen
véresen futottam,
a gazból hirtelen
lovamra ugrattam.
Szorosan ölelem,
gyeplőm nehéz szárát,
anyám a nyergembe
rejtette imáját.
